1500 lejre bírságolta meg a Helyi Rendőrség Lakó Péterfi Tünde marosvásárhelyi polgárjogi harcost, aki kétnyelvű termékfeliratokat osztott szét a hét végén a November 7. piacon portékájukat kínáló árusoknak. Csütörtök délelőtt, amikor folytatták volna az akciót, azzal kellett szembesül- niük, hogy az árusok által szívesen fogadott és kihelyezett kétnyelvű feliratok eltűntek, a kezdeményezőre pedig ren- dőr várt.
Egy civilekből álló csoport kezdeményezéseként született az ötlet, hogy saját pénzükön feliratokat nyomtassanak ki és osszanak szét a vásárhelyi piacokon. A feliratokon két nyelven, románul és magyarul is szerepel a zöldségek, gyümölcsök megnevezése. A hét végén elsőként a November 7. piacon osztották szét a kinyomtatott és lefóliázott feliratokat, amelyeket nemcsak a nyárádmenti, de néhány román árus is szívesen fogadott és azonnal ki is helyezték. Az első adagból nem jutott mindenik árusnak, ezért a kezdeményezők megígérték, hogy visszatérnek és pótolják a hiányzó táblácskákat. Csütörtökön érkezéskor meglepődve kellett tudomásul venniük, hogy a hatóságok meghiúsították tervüket, Lakó Péterfi Tündét pedig 1500 lejjel bírságolták meg.
Lakó Péterfi Tünde tegnap személyes blogján számolt be a történtekről: „Marosvásárhelyen akadálya van annak, hogy használhassuk az anyanyelvünket. Ez nap mint nap bebizonyosodik, különösen, ha az ember tenni akar annak érdekében, hogy változzon a helyzet… A piac belseje felé haladva azt láttuk, hogy a többi árus termékeiről eltűntek a kétnyelvű feliratok. Megkérdeztük, mi történt. A piac igazgatósága levetette a táblákat. És ők levették. Azt is megkérdeztük, hogy milyen jogon adták ki az ukázt, hisz ők a saját termékeiket árulják, magyar az anyanyelvük, és joguk van két nyelven kiírni. A vállukat vonogatták, és azt mondták, kérdezzük meg erről a vezetőséget. Megkérdeztük. A piac vezetője magyar ember. Érti a szándékunkat, kifogása sem lenne ellene, de felsőbb utasítást kapott az igazgatóságtól, ő csak az utasítást hajtotta végre. Ami – szerény véleményem szerint – nem mentség. Tudom, az ember félti a megélhetését. Tisztában vagyok ezzel. De könyörgöm, meddig félünk még? Mikor vagyunk képesek egy emberként kiállni a jogainkért? Meddig lehet ezt tenni velünk? Az igazgatóval a párbeszéd folytatódott a piacon, az irodán kívül. Ekkor jött oda egy rendőr, egyenesen hozzám lépett, és a személyi igazolványom kérte. Kértem, hogy beszéljen az anyanyelvemen, ehhez is jogom van. A válasz: magának semmihez nincs joga. Ezek után újra elmondtam: kérem, hívjon ide valakit, aki tud magyarul, ideges vagyok, nem tudom kifejezni magam helyesen románul. Azt mondta, hogy nincs miért ideges legyek. A válaszom: hogyne lennék ideges, ha azt mondja, semmihez nincs jogom. Ekkor már tévéstáb filmezett, a rendőr szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ilyent mondott volna. Nos, az eredmény: újabb 1500 lejes büntetés szórólap törvénytelen osztogatásáért. A jegyzőkönyvet nem írtam alá, megjegyzésként odaírattam, hogy nem értek egyet a benne foglaltakkal, ugyanis ismerős árusoknak, akiktől nap mint nap vásárolok, adtam ajándékot. Egyelőre ennyi történt. Most a piacigazgatóságra megyek, megkérdezni, van-e kifogásuk az ellen, hogy az akció folytatódjon” – fogalmazott Lakó Péterfi Tünde.
Egy civilekből álló csoport kezdeményezéseként született az ötlet, hogy saját pénzükön feliratokat nyomtassanak ki és osszanak szét a vásárhelyi piacokon. A feliratokon két nyelven, románul és magyarul is szerepel a zöldségek, gyümölcsök megnevezése. A hét végén elsőként a November 7. piacon osztották szét a kinyomtatott és lefóliázott feliratokat, amelyeket nemcsak a nyárádmenti, de néhány román árus is szívesen fogadott és azonnal ki is helyezték. Az első adagból nem jutott mindenik árusnak, ezért a kezdeményezők megígérték, hogy visszatérnek és pótolják a hiányzó táblácskákat. Csütörtökön érkezéskor meglepődve kellett tudomásul venniük, hogy a hatóságok meghiúsították tervüket, Lakó Péterfi Tündét pedig 1500 lejjel bírságolták meg.
Lakó Péterfi Tünde tegnap személyes blogján számolt be a történtekről: „Marosvásárhelyen akadálya van annak, hogy használhassuk az anyanyelvünket. Ez nap mint nap bebizonyosodik, különösen, ha az ember tenni akar annak érdekében, hogy változzon a helyzet… A piac belseje felé haladva azt láttuk, hogy a többi árus termékeiről eltűntek a kétnyelvű feliratok. Megkérdeztük, mi történt. A piac igazgatósága levetette a táblákat. És ők levették. Azt is megkérdeztük, hogy milyen jogon adták ki az ukázt, hisz ők a saját termékeiket árulják, magyar az anyanyelvük, és joguk van két nyelven kiírni. A vállukat vonogatták, és azt mondták, kérdezzük meg erről a vezetőséget. Megkérdeztük. A piac vezetője magyar ember. Érti a szándékunkat, kifogása sem lenne ellene, de felsőbb utasítást kapott az igazgatóságtól, ő csak az utasítást hajtotta végre. Ami – szerény véleményem szerint – nem mentség. Tudom, az ember félti a megélhetését. Tisztában vagyok ezzel. De könyörgöm, meddig félünk még? Mikor vagyunk képesek egy emberként kiállni a jogainkért? Meddig lehet ezt tenni velünk? Az igazgatóval a párbeszéd folytatódott a piacon, az irodán kívül. Ekkor jött oda egy rendőr, egyenesen hozzám lépett, és a személyi igazolványom kérte. Kértem, hogy beszéljen az anyanyelvemen, ehhez is jogom van. A válasz: magának semmihez nincs joga. Ezek után újra elmondtam: kérem, hívjon ide valakit, aki tud magyarul, ideges vagyok, nem tudom kifejezni magam helyesen románul. Azt mondta, hogy nincs miért ideges legyek. A válaszom: hogyne lennék ideges, ha azt mondja, semmihez nincs jogom. Ekkor már tévéstáb filmezett, a rendőr szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ilyent mondott volna. Nos, az eredmény: újabb 1500 lejes büntetés szórólap törvénytelen osztogatásáért. A jegyzőkönyvet nem írtam alá, megjegyzésként odaírattam, hogy nem értek egyet a benne foglaltakkal, ugyanis ismerős árusoknak, akiktől nap mint nap vásárolok, adtam ajándékot. Egyelőre ennyi történt. Most a piacigazgatóságra megyek, megkérdezni, van-e kifogásuk az ellen, hogy az akció folytatódjon” – fogalmazott Lakó Péterfi Tünde.
„Ha kínai vagy mongol nyelvű lenne a felirat, akkor is megbírságolták volna”
Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi Helyi Rendőrség igazgatója lapunk megkeresésére elmondta, nem kell félreérteni, a szóban forgó hölgyet nem amiatt bírságolták meg, hogy magyar nyelvű feliratokat osztogatott, hanem mert a polgármesteri hivataltól erre előzetesen nem kért engedélyt.
– Ha valaki közterületen engedély nélkül bármit osztogat, az a helyi tanács 2012. évi 143-as határozata értelmében 1500-2500 lej közötti pénzbírsággal sújtható. Ha kínai vagy mongol nyelvű feliratokat osztott volna szét, akkor is megbírságoltuk volna – fogalmazott az igazgató, aki szerint kegyesen jártak el a hölgy esetében, annak ellenére, hogy „visszaesőnek” számít, utalva arra, hogy nemrég a tornyos városháza épülete termeinek az elnevezése ellen szervezett civil tiltakozás egyik fő támogatójaként a prefektúra épülete előtt osztogatott nyomtatványokat. Akkor szintén 1500 lejes bírsággal sújtották.
Menyhárt Borbála
e-nepujsag.ro
* * *
Lakó Péterfy Tünde nyilatkozata az ügy kapcsán:
A félreértések elkerülése végett úgy döntöttem, hogy nyilatkozatot teszek közzé. Elsősorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki felajánlotta a segítségét, és kiállt mellettem. Civilek, szervezetek, pártok egyaránt biztosítottak arról, hogy mellettem állnak, és mindenben segítenek. Meggyőződésem, hogy szükségem is lesz segítségre.
Szeretnék azonban leszögezni egy nagyon fontos dolgot. Segítséget kizárólag civil embertől fogadok el. Ezt azért tartom fontosnak, mert úgy gondolom, hogy rendkívül nagy esélyünk van ezekben a napokban, hetekben, hogy a magyarság pártállástól függetlenül összefogjon, és végre egy nemzetként követeljük és talán meg is kapjuk a jogainkat.
Ez a döntésem senki és semmi ellen nem irányul, minden tiszteletem a politikai pártoké és szervezeteké. Nagy szeretettel kérem, értsék ezt meg, és vegyék tudomásul.
Lakó Péterfi Tünde
vanegypercem.com
Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi Helyi Rendőrség igazgatója lapunk megkeresésére elmondta, nem kell félreérteni, a szóban forgó hölgyet nem amiatt bírságolták meg, hogy magyar nyelvű feliratokat osztogatott, hanem mert a polgármesteri hivataltól erre előzetesen nem kért engedélyt.
– Ha valaki közterületen engedély nélkül bármit osztogat, az a helyi tanács 2012. évi 143-as határozata értelmében 1500-2500 lej közötti pénzbírsággal sújtható. Ha kínai vagy mongol nyelvű feliratokat osztott volna szét, akkor is megbírságoltuk volna – fogalmazott az igazgató, aki szerint kegyesen jártak el a hölgy esetében, annak ellenére, hogy „visszaesőnek” számít, utalva arra, hogy nemrég a tornyos városháza épülete termeinek az elnevezése ellen szervezett civil tiltakozás egyik fő támogatójaként a prefektúra épülete előtt osztogatott nyomtatványokat. Akkor szintén 1500 lejes bírsággal sújtották.
Menyhárt Borbála
e-nepujsag.ro
* * *
Lakó Péterfy Tünde nyilatkozata az ügy kapcsán:
A félreértések elkerülése végett úgy döntöttem, hogy nyilatkozatot teszek közzé. Elsősorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki felajánlotta a segítségét, és kiállt mellettem. Civilek, szervezetek, pártok egyaránt biztosítottak arról, hogy mellettem állnak, és mindenben segítenek. Meggyőződésem, hogy szükségem is lesz segítségre.
Szeretnék azonban leszögezni egy nagyon fontos dolgot. Segítséget kizárólag civil embertől fogadok el. Ezt azért tartom fontosnak, mert úgy gondolom, hogy rendkívül nagy esélyünk van ezekben a napokban, hetekben, hogy a magyarság pártállástól függetlenül összefogjon, és végre egy nemzetként követeljük és talán meg is kapjuk a jogainkat.
Ez a döntésem senki és semmi ellen nem irányul, minden tiszteletem a politikai pártoké és szervezeteké. Nagy szeretettel kérem, értsék ezt meg, és vegyék tudomásul.
Lakó Péterfi Tünde
vanegypercem.com