A szlovákiai magyar közéletben egyre inkább kibontakozó vita arról, hogy ki is számít magyarnak és hogy is nevezze magát a Szlovákiában élő magyar, azután vett újabb fordulatot, hogy Berényi József, az MKP elnöke az egyik szabadegyetemen elutasította a "szlovmagy" identitás létezését. Az MKP részéről elhangzott éles kijelentések után a Híd egy, a szlovákiai magyar közösség legégetőbb kérdéseivel foglalkozó nemzetpolitikai stratégiával állt elő, mely érdekes, ám sokak által keményen kritizált víziót vázolt fel.

A szlovákiai magyar politikában jártas olvasóinkban könnyen felmerülhet a kérdés, milyen nemzetpolitikai stratégiát alkothat egy olyan párt, mely számára elsősorban a Szlovákiában élő, különböző nemzetiséggel rendelkezők közötti együttműködés a fontos, melynek programjában nem elsősorban a nemzetiségek érdekei, hanem a regionális igények képviselete és ezek közös elérésének célja jelenik meg. Felmerülhet az a kérdés is, hogy a szlovákiai magyar médiában sokszor "asszimilátornak" tekintett párt (de főleg annak vezetője) vajon mennyiben tudja ebben a sokak által eltemetett együttműködésben az egyes nemzeti érdekeket megfelelően vizionálni. A múlt heti sajtótájékoztatón bemutatott stratégia a Szlovákiában élő magyarokat érintő aktuális kérdésekkel foglalkozik és ezekre kíván megfelelő választ adni. A párt a jövőben valamennyi nagyobb kisebbségi közösségre nézve elkészíti a maga "vízióját", a választások előtt alternatív megoldásokat kínálva az őket érintő legfontosabb kérdésekre.

A teret vesztő csoport térnyerése

Önmeghatározás, identitáspolitika, önkormányzatiság, oktatásügy, nyelvi jogok - ez az az öt fő kérdés, melyre a tizenegy oldalas nemzetpolitikai stratégia megoldási javaslatokat kínál. A stratégia rögtön a bevezető részben megállapítja, hogy Szlovákia magyar lakta területeinek soha nem volt és máig nincs egységesen, a helyiek által is teljes mértékben elfogadott neve. Elsőként ezt a hiányt kívánja pótolni a Híd azzal, hogy javasolja a Dél-Szlovákia kifejezés használatát a szerintük terhelt és túlságosan tág Felvidék megnevezés helyett. Ezzel együtt az itt élő magyarság megnevezésére a "szlovákiai magyarság" vagy a "dél-szlovákiai magyarság" kifejezést javasolják. A stratégia szerint az itt élő magyar közösség egyre inkább egy "teret vesztő" közösség, az asszimilációs folyamatokat és a negatív tendenciákat meg kell állítani és vissza kell fordítani, a párt pedig ezekre kínál megoldásokat, melyek között azonban néhány esetben ellentmondás érződik.

Imázskampány Dél-Szlovákiáért

A stratégia első része kiemeli, hogy a megnevezés egységesítésén túl közös szimbólumokra, úgy mint zászló és címer is szükség van, mivel a jelenleg meglévő szimbólumok nem képesek az összetartozást politikától és agressziótól mentesen kifejezni. Fontosnak tartják továbbá egy imázskampány indítását, melynek célja hosszú távon egy dél-szlovákiai magyar brand kialakítása, mely a térség sajátosságát és egyediségét teszi közérthetővé. Célként jelenik meg egy magyar, szlovák és angol nyelven elérhető dél-szlovákiai magyar kulturális kataszter és egy intézményeket bemutató és listázó adatbázis létrehozása is.

Mozaikszerű identitás

A stratégia második része szerint a szlovákiai magyarság jelenleg "aluldefiniált" és "zárt" közösség, melyben a több identitással rendelkező személyek nem nagyon férnek meg. A mai kor azonban a mozaikszerű identitásoké - véli a stratégia - emiatt pedig több kérdésben a hozzáálláson kell változtatni. Az egyik ilyen újszerű megközelítés szerint - mely korábban még nem nagyon került megfogalmazásra - a nemzetiség helyett a nyelvet kell a nemzetpolitika homlokterébe állítani. Ennek értelmében a párt kezdeményezni fogja, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a szlovák állam ne a nemzetiség, hanem a nyelvhasználat alapján határozza meg a nyelvi jogokat. Ezen felül azt is szeretnék elérni, hogy a népszámláláskor legyen lehetőség a "többes nemzetiségi identitások" bevallására, az ilyen helyzetben lévők ne kerüljenek választási kényszerhelyzetbe. Ebben az összefüggésben a párt szeretné azt is elérni, hogy a magyar kormány szintén a nyelvi közeg megtartásához alakítsa támogatásait, mivel a stratégia szerint ezek a támogatások az asszimilálódó közösségekhez nem jutnak el, holott ott lenne rájuk a legnagyobb szükség.

Szlovák, mint idegen nyelv

Az oktatással foglalkozó részben két fontos dologra hívja fel a hangsúlyt a stratégia: a szlovákiai magyar iskolák helyzetére és a szlovák nyelv oktatására. Javasolja egyrészt a szlovákiai magyar iskolák, ezen belül a szakképzés fejlesztését, mivel manapság a magyar iskolák nem képesek jobb alternatívaként szolgálni a szlovák iskolákkal szemben. Ezen kívül a stratégia szorgalmazza azt is, mely kérdést már korábban is zászlajára tűzött a Híd: a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatását kell bevezetni a magyar iskolákban. Javasolja továbbá magyar nyelvtanfolyamok indítását is azok számára, akik olyan helyen élnek, ahol nincs magyar iskola, illetve azok számára is, akik a középiskola vagy egyetem elvégzése után nem rendelkeznek olyan nyelvi felkészültséggel, mely segítené boldogulásukat magyar nyelvterületen is. Ezzel azonban nem biztos, hogy hosszú távon célt érnek, mivel ezek megvalósításával könnyen előfordulhat az is, hogy azért nem adják a szülők magyar tannyelvű iskolákba gyermekeiket, mert magyarul úgy is tanulhatnak majd az ilyen szervezett kurzusok által.

Ami nem kötelező, azt is lehet

A nyelvi jogokkal kapcsolatban a legfontosabb távlati célként a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvként való elismerését tűzte ki. Fontos célként határozta meg továbbá azt is, hogy a jogtudatosság erősítésével valamint a már meglévő jogi szabályozások esetében tapasztalható áttekinthetetlenség felszámolásával az emberek bátrabban használhassák anyanyelvüket, akkor is használják azt, ha azt a törvény nem teszi kötelezővé - de nem is tiltja. Célként jelenik meg a magyar nyelv adminisztrációban történő szélesebb használatának elősegítése és egy egységes jogi-adminisztratív magyar nyelvhasználat kialakítás is.

Áthidaló stratégia vagy kampányfogás?

A sokak által támadott stratégia több esetben is megfogalmaz olyan kérdéseket, melyek korábban ilyen nyíltsággal nem kerültek kifejezésre. A stratégia azonban nem megy bele részletekbe, egyik esetben sem fejti ki bővebben, hogy képzeli el megvalósítani a felvázolt célokat - pl. a szlovákiai magyar szakoktatás erősítése, a dél-szlovákiai magyar brand kialakítása stb.

Politikai szempontból azonban jól időzítettek Bugárék, miután a stratégiában felvázolt kérdések nagy része jelenleg a szlovákiai magyar politikai diskurzus részét képezik és ezzel az időzítéssel szinte valamennyi releváns kérdéskört a rivális MKP előtt kifejtettek, jelentősen megnehezítve ezzel a másik párt helyzetét. A stratégiát gyengíti azonban, hogy a stilisztikai szempontból (néhol ugyanis alig vagy csak nehezen értelmezhető mondatokat találunk benne) és tartalmilag is felületes dokumentum azt a látszatot kelti, hogy egy részleteiben elnagyolt, rövid idő alatt elkészített anyagról van szó.

Azt azonban mindenképp le kell szögezni, hogy a kérdésfelvetések a szlovákiai magyarság valós problémáival foglalkoznak, a megoldásukra kínált lehetőségek nagy része pedig nagyban hozzájárulnának e közösség fejlődéséhez. A stratégia hiányosságaival együtt jelzi azt is, hogy egy újszerű gondolkodásmód van kibontakozóban, nem csak politikai, de társadalmi szinten is. Az azonban a jövőben dől el, hogy az itt megfogalmazottakat mennyire gondolja komolyan a párt és hogy fogja a megvalósításukhoz szükséges politikai akaratot alakítani. Mindenesetre egy kampányfogásnál komolyabb "vízióról" van szó.