Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte szombaton Baróton a Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki tanácsa.

A református altemplomban a széki tanács tisztségviselői eleve- nítették fel a sikereket, de több esetben önkritikát is megfogal- maztak, mondván: esetenként többet, illetve másként kellett volna cselekedniük. Nem maradt elmarasztalás nélkül az RMDSZ sem: ha első pillanattól kezdve rendesen végezték volna dolgukat, s a magyarság képviseletét és közösségünk érdek- érvényesítését megoldották volna, ma nem lenne szükség sem SZNT-re, sem MPP-re, sem EMNP-re – hangsúlyozták többen is.

A széki elnöki tisztséget 2005 tavasza óta ellátó Szabó Miklós Csapó József tíz éve elkezdett munkáját emelte ki. Mint mondotta, a szövetség hajdani szenátora felismervén, hogy az RMDSZ közösségünk legfontosabb célkitűzése, az önrendelkezés megvalósítása érdekében nem tesz eleget, megszólítván a falvak, városok és kistérségek köztiszteletnek örvendő polgárait, olyan szervezet építésébe kezdett, mely képes az egyszerű embereket összefogni, s hatni a parlamenti munkát végzőkre. Cél az – mondotta Szabó –, hogy a Székelyföld autonómiáját megteremtsék: amint sikerül, az SZNT feloszlatja önmagát.

Szabó Miklós szerint a széki tanácsok munkáját általában üdvösnek tartotta, de – nem térvén ki részletekre – úgy fogalmazott, nem mindig úgy látták el feladataikat, ahogy az SZNT szellemisége megkívánta volna. A bardoc-miklósvárszéki SZNT létét is megkeserítette némely tisztségviselők magatartása – s bár neveket nem mondott, egyértelműen utalt többek közt Bán István korábbi széki elnökre –, akik utólag megtagadták a közösségvállalást az SZNT-vel, s megnyilvánulásaikkal ártottak a szervezetnek. Az erdővidékiek önrendelkezés melletti elkötelezettségéről szólván a 2006 decemberében megtartott belső népszavazást emelte ki: itt szervezték meg példamutató módon először, úgy itt vált nyilvánvalóvá az is, hogy nagyon is él az emberekben az autonómia utáni vágy.

Krizbai Imre református lelkész, a baróti SZNT elnöke előbb a székely zászlót házaikra kitevőknek mondott köszönetet – adatai szerint legtöbbet Bibarcfalván és Olaszteleken (23–23), Baróton (30) és Kisbaconban (15) tűztek ki –, majd az autonómiaharc elődjéről, a Katona Ádám és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés által szervezett csernátoni találkozók szellemiségéről beszélt.

Az Erdélyi Magyar Néppárt üdvözletét Benedek Erika megyei elnök tolmácsolta. Beszédében úgy fogalmazott: sokan vagyunk és sokféleképp szólunk – főleg a cél magvalósításáról, az autonómia kivívásáról –, ezért félő, hogy bábeli zűrzavarhoz hasonlatos állapot lép fel, ha eszközeinket nem egységesítjük. Ehhez sok bölcsességre lesz szükségünk – mondotta Benedek Erika.

A baróti MPP elnöke, Nagy István szerint a nemzeti kérdésekben össze kell fogni, s nem szabad hagyni, hogy közösségünkbe bárki éket verjen, és megbomlassza harcunkat. Ehhez az kell, hogy a nemzeti és keresztény értékrendet magukénak vallók kiszűrjék köreikből azokat, akik csak önös érdekből szegődtek el, s rá kell bírni az RMDSZ-t, hogy vagy reformálja meg, vagy oszlassa fel önmagát, mert „a kis lépések stratégiája az ország legszegényebb vidékévé tette Székelyföldet” – mondotta a volt polgármester.

A napirenden szerepelt, de Szabó Miklós javaslatára lemondtak a tisztújításról. Év végéig mindenképp megtartják azt. A hozzászólások után Mihály János, a Címer-, Pecsét- és Zászlótör­téneti Munkacsoport ügyvezetőjének előadása zárta az eseményt.

Hecser László
Háromszék