Az olasz munkaerőpiac javítása érdekében a Demokrata Párt javaslatot dolgozott ki, amelynek célja a foglalkoztatottság növelése közvetett módon. Az olasz foglalkoztatás bizonytalanságára már az Európai Bíróság is felfigyelt, és elmarasztalta az országot egyes szabályok megszegése miatt.

A foglalkoztatási problémák megoldása érdekében az olasz kormánykoalíciót vezető Demokrata Párt (Partito Democratico – PD) politikusai európai szinten is egyedülálló kezdeményezést dolgoztak ki munkajogászok és egyetemi professzorok segítségével. A „Jobs act”-ként emlegetett koncepciót várhatóan a parlamentben is megvitatják majd. A javaslat egyik célja, hogy az olasz gazdaság hat olyan szektorában növeljék a foglalkoztatottságot, amelyek várhatóan a következő években növekedni fognak. A kezdeményezés a „Made in Italy”, azaz a divat, a hagyományos kézművesipar, a turizmus, a kultúra, innováció és a zöld gazdaság, illetve környezetvédelem szektorát érintené.

A koncepció révén csökkentenék például a vállalkozások bürokratikus terheit, hogy ezáltal megkönnyítsék a kis-és középvállalkozások alapítását, illetve fenntartását. Az előterjesztés ezentúl a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők számára fokozott védelmet biztosítana törvénytelen elbocsátásuk esetére, valamint egyéb munkaviszonyok esetében is számtalan könnyítést határozna meg. Céljuk ezzel, hogy egységesítsék a jogokat és garanciákat a különböző típusú munkaszerződésekkel foglalkoztatottak számára. A kezdeményezés keretében azt is javasolják, hogy a kiadások áttekintése (spending review) révén megtakarított forrásokat részben a munkáltatói járulékok csökkentésére fordítsák.

Európai és olaszországi visszhang

A „Jobs Act”-et az EU-ban pozitívan fogadták. Andor László, az EU munkaügyi biztosa szerint az indítvány egy új programot tartalmaz, amely a jelek szerint „az EU által meghatározott irányba mutat”. A koncepció Andor szerint „a munkaerőpiacot dinamikusabbá és befogadóbbá tenné azáltal, hogy olyan kényes témákkal is foglalkozik, mint a fiatalok és a nők munkanélkülisége”.

Ezzel szemben Olaszországban a kezdeményezés hatalmas vitákat váltott ki. Enrico Giovannini munkaügyi miniszter szerint például a javaslatok többségének megvalósításához jelentős befektetésekre lenne szükség. A miniszter elmondta, hogy „negyedévente körülbelül 400 ezer határozatlan idejű, míg 1 millió 600 ezer határozott idejű munkaviszonyt létesítenek. A határozott idejű, „átmeneti” szerződéseket hosszabb távú szerződésekké átalakítani abszolút érthető célkitűzés, de egy olyan bizonytalan helyzetben, mint a jelenlegi, sok vállalat nem hajlandó ebbe az irányba elmozdulni”.

Olaszországot elmarasztalta az Európai Bíróság

Komoly probléma az olaszoknál, hogy a munkavállalók többsége határozott idejű munkaszerződéssel dolgozik, ami jelentős bizonytalanságot okoz. Ennek fényében nem meglepő, hogy az Európai Bíróság múlt decemberben egy rendeletben és egy ítéletben is bírálta az olasz rendszert. A közfoglalkoztatottak többségét ugyanis határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatják, hogy így is csökkentsék az állam kiadásait.

Az Európai Bíróság szerint „az olasz szabályozás nem ismeri el és nem garantálja a határozott idejű szerződéssel rendelkező közfoglalkoztatottak számára az európai jogszabályok által előírt garanciákat és védelmeket.” Az olasz törvényekkel kapcsolatban elsősorban azt sérelmezték, hogy a sorozatosan határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak gyakran emiatt hátrányosabb helyzetbe kerülnek elsősorban azért, mert a szerződést nem mondhatják fel a munkaadó beleegyezése nélkül. Ha egy munkavállalónak ebből hátránya adódik, csak akkor kérhet kártérítést, ha igazolni tudja, hogy a jelen álláshoz képest jobb ajánlatokat kellett visszautasítania, ami azonban rendkívül nehéz. Az európai szabályozással ellentétben nincs arra lehetőség, hogy a határozott idejű foglalkoztatást határozatlanná módosítsák.

Az Európai Bíróság ítéletét követően a szakszervezetek követelték, hogy sürgősen vizsgálják felül a belső szabályozást a közszférában dolgozók határozott idejű foglalkoztatásával kapcsolatban, és nyissák meg az utat a határozatlan idejű foglalkoztatás felé különösen az oktatásban, az egészségügyben és az önkormányzatoknál. A felhívásra Gianpiero D’Alia közigazgatásért és a jogszabályok egyszerűsítéséért felelős miniszter azzal reagált a szakszervezeteknek, hogy „a kormány már tett lépéseket az átmeneti foglalkoztatás problémájának megoldása érdekében, azonban lehetetlen egy csapásra megszüntetni ezt a tömegjelenséget”. A Szenátus tavaly októberben ugyanis törvényt fogadott el, amelynek célja az átmeneti foglalkoztatottak jelenségének megszüntetése. A törvény egyik fontos rendelkezése, hogy 2014-2016 között a közigazgatásban meghirdetett álláspályázatok 50 százaléka esetében lehet csak határozott idejű szerződést kötni.

D’Alia magyarázata szerint a törvény egyik fontos kitétele, hogy „kialakítottunk egy olyan rendszert, ahol érdemeik alapján stabil munkaviszonyba kerülhetnek zárt pályázatokon keresztül olyan határozott idejű közfoglalkoztatottak, akik az elmúlt öt évből legalább háromban a munkájukkal hozzájárultak a közigazgatás előmozdításához”.

Olaszországban határozott idejű szerződéssel a közszférában jelenleg körülbelül 250 ezer embert foglalkoztatnak. A köz- és a versenyszférában egyaránt nagy számban jelenlévő átmeneti foglalkoztatottak elkeseredettségét mutatja, hogy az utóbbi hónapokban többször tüntettek az ország különböző részein.