 |
| A Magyar Erő |
A kampánycsend életbe lépésével egy időben, csütörtök reggel véget ért a sorrendben negyedik közvetlen szlovák államfőválasztás két héten át tartó hivatalos kampánya, amelyet a legtöbb elemző tartalmatlannak és unalmasnak minősített.
Bár a hatályos szlovák szabályozás szerint 48 órával az államfőválasztás szombat reggel hét órakor kezdődő első fordulója előtt már életbe lépett a jelöltek népszerűségének nyilvánosságra hozatalára vonatkozó tilalom, szakértők szerint a kampánycsend hiánya sem hozott volna új témát a parlamenti választásokénál jóval higgadtabb hangvételű és szinte konfrontációmentes elnökválasztási kampányba.
Megfigyelők szerint a 2014-es államfőválasztás jelöltjei nem folytattak sem különösebben agresszív, sem pedig karakterest kampányt. A jelöltek néhány megnyilvánulást leszámítva kampányukat nem politikai irányvonalak mentén, az ország jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket ismertetve, hanem felkészültségük hangsúlyozására építették. A jelöltek túlnyomó részének kampányának vizuális elemeiből ezúttal sem hiányoztak az utóbbi években szinte kötelezővé vált nemzeti szimbólumok, s közös jellemzőnek számított a felmérések szerint legnagyobb támogatottsággal rendelkező jelölt, a szociáldemokrata Robert Fico kormányfővel és politikájával szembeni elhatárolódás is.
Kézzelfogható elképzelések nélkülinek, unalmasnak és "langyosnak" értékelte a kampányt az Új Szó című szlovákiai magyar nyelvű napilap is, melynek csütörtöki cikkében Ján Baránek politikai elemző rámutatott: a külföldi kampányok sokkal mozgalmasabbak, mint a szlovák volt. Az elemző szerint ennek vélhetően az az oka, hogy a jelölteknek azt hiszik, a választó nem szereti a konfrontációt, amiben véleménye szerint tévednek.
Juraj Marusiak, a Szlovák Tudományos Akadémia politológusa a TASR szlovák közszolgálati hírügynökségnek azt mondta: szinte egyáltalán nem volt tartalom a kampányban, amelynek során egyetlen kérdés vetült fel, az, hogy ki lesz Robert Fico kihívója a választás második fordulójában. Hozzátette: érdekes momentum is csak egy volt, az, hogy a jobboldal nem indított közös jelöltet a szociáldemokrata kormányfővel szemben, hanem több politikusa is harcba száll az elnöki tisztségért.
Grigorij Meszezsnyikov, a Közéleti Kérdések Intézetének vezetője a téma kapcsán úgy vélekedett: a kampány során Robert Fico és Andrej Kiska tudta legjobban láttatni magát, a kormányfő a pozíciójából adódó nyilatkozási lehetőségeknek köszönhetően, míg a felmérések szerint a második legnagyobb támogatottságal rendelkező vállalkozó masszív óriásplakátkampánya miatt. Véleménye szerint a kampány abban különbözött a többitől, hogy közben gyengült a "bejáratott" politikai pártok népszerűsége, amit a független jelöltek úgy igyekeztek kihasználni, hogy magukat alternatív választási lehetőségként tüntették fel.
Bár a hatályos szlovák szabályozás szerint 48 órával az államfőválasztás szombat reggel hét órakor kezdődő első fordulója előtt már életbe lépett a jelöltek népszerűségének nyilvánosságra hozatalára vonatkozó tilalom, szakértők szerint a kampánycsend hiánya sem hozott volna új témát a parlamenti választásokénál jóval higgadtabb hangvételű és szinte konfrontációmentes elnökválasztási kampányba.
Megfigyelők szerint a 2014-es államfőválasztás jelöltjei nem folytattak sem különösebben agresszív, sem pedig karakterest kampányt. A jelöltek néhány megnyilvánulást leszámítva kampányukat nem politikai irányvonalak mentén, az ország jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket ismertetve, hanem felkészültségük hangsúlyozására építették. A jelöltek túlnyomó részének kampányának vizuális elemeiből ezúttal sem hiányoztak az utóbbi években szinte kötelezővé vált nemzeti szimbólumok, s közös jellemzőnek számított a felmérések szerint legnagyobb támogatottsággal rendelkező jelölt, a szociáldemokrata Robert Fico kormányfővel és politikájával szembeni elhatárolódás is.
Kézzelfogható elképzelések nélkülinek, unalmasnak és "langyosnak" értékelte a kampányt az Új Szó című szlovákiai magyar nyelvű napilap is, melynek csütörtöki cikkében Ján Baránek politikai elemző rámutatott: a külföldi kampányok sokkal mozgalmasabbak, mint a szlovák volt. Az elemző szerint ennek vélhetően az az oka, hogy a jelölteknek azt hiszik, a választó nem szereti a konfrontációt, amiben véleménye szerint tévednek.
Juraj Marusiak, a Szlovák Tudományos Akadémia politológusa a TASR szlovák közszolgálati hírügynökségnek azt mondta: szinte egyáltalán nem volt tartalom a kampányban, amelynek során egyetlen kérdés vetült fel, az, hogy ki lesz Robert Fico kihívója a választás második fordulójában. Hozzátette: érdekes momentum is csak egy volt, az, hogy a jobboldal nem indított közös jelöltet a szociáldemokrata kormányfővel szemben, hanem több politikusa is harcba száll az elnöki tisztségért.
Grigorij Meszezsnyikov, a Közéleti Kérdések Intézetének vezetője a téma kapcsán úgy vélekedett: a kampány során Robert Fico és Andrej Kiska tudta legjobban láttatni magát, a kormányfő a pozíciójából adódó nyilatkozási lehetőségeknek köszönhetően, míg a felmérések szerint a második legnagyobb támogatottságal rendelkező vállalkozó masszív óriásplakátkampánya miatt. Véleménye szerint a kampány abban különbözött a többitől, hogy közben gyengült a "bejáratott" politikai pártok népszerűsége, amit a független jelöltek úgy igyekeztek kihasználni, hogy magukat alternatív választási lehetőségként tüntették fel.
