Széles körben elterjedt hiedelmekkel ellentétben az elmúlt években sem szorult vissza az Európai Unió iránti médiaérdeklődés, de legalábbis ilyen csökkenés nem tükröződik az EU-intézményekhez akkreditált tudósítók számának alakulásában - derül ki a Mapping Foreign Correspondence in Europe című, minap bemutatott kötetből, amelyet Georgios Terzis, a brüsszeli Vesalius College médiatudományi professzora szerkesztett.


Hogy pontosan hány újságíró is foglalkozik "testközelből" közvetlenül az Európai Unióval, nem könnyű felmérni. A külföldiek mellett egyfelől elég sok a belga, aki akkreditáltatta ugyan magát az Európai Bizottságnál, de nem feltétlenül foglalkozik ténylegesen uniós ügyekkel. Másfelől sokan csak abban az értelemben dolgoznak rendszeresen Brüsszelben, hogy eseményekre sűrűn odautaznak, de nem szerepelnek a belgiumi székhelyűek statisztikájában. Arról már nem is beszélve, hogy az Európai Bizottság akkreditációs kártyája, a "sárga badge" érvényessége mindig a tárgyévet követő február végén jár le - a kártya érvényességét is eddig kell megújítani - így nagyon nem mindegy, hogy február 25-én vagy március 5-én nézik meg az éppen érvényes akkreditációk számát.

Mindent egybevetve, Brüsszelben évek óta nagyjából ezer körül mozog a bejegyzett uniós tudósítók száma. Ez a szám az európai integrációs folyamat kezdete óta folyamatosan emelkedett, majd az emelkedés az elmúlt években kétségtelenül szinte a stagnálásig lassult, de egyáltalán nem következett be drámai esés - bár e jelenség magyarázatára gondosan kimunkált elméletek is születtek, egyfelől a gazdasági válságnak, másfelől az unió tehetetlenségének tulajdonítva az érdeklődés megcsappanását.

Belső átrendeződések azért természetesen vannak, amellett, hogy Brüsszel - Londonnal, Washingtonnal és Párizzsal együtt - továbbra is a világ nagy médiagócpontjainak az egyike. Az európai nagyvárosok közül felzárkózóban van Berlin is.

A Terzis professzor által összeállított kötet az Európában tevékenykedő sajtótudósítókra összpontosít, és a következő adatokat tartalmazza: 2012-ben a legtöbb külföldi tudósító (1700) Nagy-Britanniában működött, utána következett Franciaország (945), Belgium (931) és Németország (729). A teljesség kedvéért: a szerkesztés lezárásakor Magyarországon 41 regisztrált külföldi tudósító volt. Ami viszont az Európában tevékenykedő külföldi tudósítók eredetországát illeti, az derül ki, hogy a legtöbbjük (505 fő) Németországból érkezett, 450 amerikai, 378 brit, 200 pedig francia volt.

A 2004 és 2012 közötti brüsszeli átrendeződések közül figyelemre méltó, hogy a német tudósítók száma 131-ről 113-ra, az olaszoké 65-ről 48-ra, a hollandoké pedig 37-ről 14-re apadt. Valószínűleg ezek a csökkenések váltottak ki olyan általános benyomást, hogy visszaszorult az EU iránti médiaérdeklődés. A britek száma enyhén, 97-ről 109-re emelkedett. Igen látványosan - 17-ről 43-ra - növekedett viszont a kínaiak száma, aminek a nagy részét az tette ki, hogy a Hszinhua hírügynökség Brüsszelben hozta létre európai gócpontját.

Ami a médiaműfajok megoszlását illeti, 2004 és 2012 között a nyomtatott sajtótermékek tudósítóinak a részaránya 49-ről 40 százalékra csökkent. A hírügynökségi szegmens és az audiovizuális média enyhén növelte - egyenként mintegy egynegyednyi - részarányát. Az internetalapú média tudósítóinak részaránya még mindig nem magas: 2,4 százalékról 5,3 százalékra emelkedett.

A Brüsszelben dolgozó külföldi tudósítók között egyre nagyobb részarányt képviselnek a - nem ritkán számos különböző médium, sőt, akár eltérő műfajú médium számára dolgozó - szabadúszók a teljes fizetéssel, egyetlen médiacég által alkalmazott, csak nekik dolgozó, több évre kiküldött tudósítókkal szemben. Ezzel párhuzamosan mind jellemzőbb a helyben lakók alkalmazása, illetve az, hogy az elvben csupán néhány évre kiküldött tudósító szinte az egész további szakmai életére "ottragad" Brüsszelben.

Forrás: MTI