Először találtak teljesen épen maradt gyapjas orrszarvú bébi tetemet a szibériai permafrosztban, írja az Origo.
Vadászni indult, gyapjas orrszarvút talált
Jakutföldön, északkelet Szibéria pleisztocén-időszaki (2,65 millió évtől 11 500 évig) folyótorkolati üledékében bukkant rá egy helyi vadász, a kutatók által Szásának elnevezett, 3-5 éves korúra becsült gyapjas orrszarvú bébi szinte tökéletes állapotban fennmaradt tetemére – tudósít a páratlan felfedezésről a Live Science.
Jakutföld bolygónk egyik legalacsonyabb átlaghőmérséklettel rendelkező vidéke, ahol a talaj felszínalatti rétegei tartósan fagyott állapotban vannak.
Permafroszt
A permafroszt, magyarul az „örök fagy” a tudományos meghatározás szerint olyan talaj, amely legalább két éven át tartósan fagyott állapotban van. Napjainkban a Föld felszínének 20 százalékát teszi ki a tartósan fagyott állapotú talaj, ennek nagyobb része északkelet Szibériában található.
Ennél épebb fiatal egyedet még sohasem találtak – kommentálták a felfedezés jelentőségét a Jakut Tudományos Akadémia őslénytankutatói. A fiatal gyapjas orrszarvú 1,5 méter hosszú és 0,8 méter magas, és 3-5 éves lehetett amikor elpusztult – nyilatkozta Albert Protopopov, a Jakut Tudományos Akadémia paleontológusa, a gyapjas mamutok és pleisztocén-időszaki nagyvadak szaktudósa.
A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) az úgynevezett pleisztocén makrofauna egyik legritkább képviselője. A 18. századtól alig néhány ép példány került csak elő, egy komplett csontváz a mai Ukrajna területéről, és egy fejnélküli felnőtt egyed teteme ugyancsak a kelet-szibériai permafrosztból, - világította meg a lelet különlegességét Olga Potapova őslénytankutató.
Ami azonban világszenzáció, hogy juvenil, fiatal egyed ennyire ép állapotban megőrződött példánya eddig még sohasem került elő. A fej, a törzs, és a szőrzet szinte hiánytalanul megmaradt, ami külön érdekesség, hogy tökéletes állapotúak a fiatal példány tülökkezdeményei is.
A mamut után a második
A gyapjas mamut (Elephans primigenius) után a gyapjas orrszavú volt a pleisztocén jégkorszak végének második legnagyobb szárazföldi emlősállata.
A legfrissebb kutatások szerint a faj 450 000 évvel ezelőtt jelent meg, és az utolsó nagy eljegesedés, a Würm-glaciális végén, hozzávetőleg 10 000 évvel ezelőtt halt ki. A Würm eljegesedés idején Eurázsiában Nyugat-Európától egészen a Távol-keletig elterjedt, az akkori időszak kiterjedt tundra és sztyeppvidékein élt a mai orrszarvúkhoz hasonló kis csoportokban.
Ősei Ázsiából származnak, legkorábbi ismert felmenője az első pleisztocén eljegesedés, az 1,7 millió évvel ezelőtti Duna-glaciális idején élt Dicerorhinus etruscus volt. Az összehasonlító genetikai vizsgálatok alapján ma élő legközelebbi rokona a kihalás szélén álló szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis).
A gyapjas orrszarvú méretesebb volt mint mai rokonai. A kifejlett egyedek testhossza elérte a 4,5 métert, marmagasságuk 2 méter körüli lehetett, a súlyuk pedig 2,7-3,1 tonnát nyomott.
Vörös volt, mint Barbarossa Frigyes
Rendkívüli jellegzetessége a vöröses, barnás alapszínű tömött szőrzet, és a rendkívül hosszú, ívelt első orrtülök volt. Magasan tűzött nyaka is eltért a mai orrszarvúak megjelenésétől. A leletek tanúsága szerint sokkal ritkább volt mint kihalt nagytestű kortársai, a mamut, az óriásgím (Cervus megaceros) vagy az ősbölény (Bison priscus).
Táplálékát tekintve igénytelen volt, a tundravidék szegényes növényzetét legelte, akár kikaparva azt a hó alól is. A nyugat-európai paleolit korú barlangrajzokon gyakran ábrázolták a mamut mellett, és bizonyítható, hogy a cro-magnoni ember vadászott rá.
Legveszélyesebb természetes ellensége a késő pleisztocénben élt barlangi oroszlán (Panthera spelaea) volt. A Würm idején a Kárpát-medencében is honos volt, ezt bizonyítják a Tisza medréből, illetve a Dunamenti pleisztocén korú kavicságyakból előkerült gyapjas orrszarvú maradványok.
Egyes vélekedések szerint a túlvadászás miatt veszett ki, azonban sokkal valószínűbb, hogy – más késő-pleisztocén nagyvadakhoz hasonlóan – a Würm végi drasztikus felmelegedés okozta kihalását.
Forrás: [origo]
