Eddigi támogatottságuk mintegy harmadát elvesztették a hollandiai kormánykoalíció pártjai a szerdai tartományi választásokon, és miután ez egyben előre vetíti a szenátusi erőviszonyok átrendeződését is, a jövőben nehezebb lesz számukra a kormányzás, a törvényjavaslatok elfogadtatása.


A kétkamarás holland parlamenti rendszerben a polgárok által közvetlenül megválasztott, 150 tagú képviselőház, hivatalos nevén a "második kamara" jelenti a fontosabb terepet a mindennapi politizálásban. A 75 tagú szenátus, hivatalos nevén az "első kamara" többnyire jogértelmezési viták színtere, de akár meg is akaszthatja törvényjavaslatok életbe lépését. A szenátorokat az ország 12 tartományának tanácstagjai választják meg négy évre, legkésőbb három hónappal a tartományi tanácsi választások után. A tervek szerint a szenátusi választást ezúttal május 26-án fogják lebonyolítani.

Hollandiát jelenleg - 2012 ősze óta - a jobboldali liberális Mark Rutte vezette koalíció irányítja, amelyet Rutte pártja, a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) mellett a szociáldemokrata irányzatú Munkapárt (PvdA) alkot. E két kormánypártnak a képviselőházétól jelentősen eltérő erőviszonyokat tükröző - egy évvel korábban megválasztott - szenátusban összesen csupán 28 mandátuma van (a VVD-nek 12, a PvdA-nak 16).

A 75 tagú szenátusban ma még a legerősebb csoportot 27 mandátummal a kereszténydemokraták (CDA) jelentik, miközben ez a párt a 150 tagú képviselőházban a 2012-es választásokon már mindössze 13 mandátumhoz jutott. A CDA és két másik kisebb párt eddig a szenátusban - a koalíció külső támogatójaként - rendre gondoskodott arról, hogy az ország életére jelentős mértében kiható jogszabályok életbe léphessenek.

Most azonban a hallatlanul széttöredezett holland pártrendszerben tovább erodálódott a koalíció ereje - tűnik ki az egyelőre nem hivatalos eredményekből. A tartományi választásokon megválasztott tartományi tanácstagok - akik május 26-án megválasztják majd az új szenátust - minden jel szerint csak 36 olyan mandátumot fognak kiosztani, amely fölött a kormánykoalíció tagpártjai vagy a koalíció külső támogatói rendelkeznek. A 75 fős testületben tehát megszűnik a kormányképes többség.

A két kormánykoalíciós párt közül egyébként a szerdai erőpróbán a Munkapárt esett vissza erőteljesebben: 2011-hez képest mintegy felére csökkent a párt szavazótábora. A politikai elemzők szerint a lakosság elégedetlenségét a két évvel ezelőtt meghirdetett, 50 milliárd eurós takarékossági intézkedéscsomag okozza, s a választók súlyosabban büntetik a koalíciós partnerek közül azt a felet, amelyik elvben baloldali jelszavakat írt zászlajára, mint a jobboldali liberálisokat.

A Rutte-kormányt azonban hiba lenne temetni, mert amennyire széttöredezett a holland pártstruktúra - nem kevesebb, mint hat olyan párt van, amelynek 10 és 15 százalék közötti a támogatottsága, s akkor még nem beszéltünk a kifejezetten kis pártokról -, éppannyira konszenzuskereső jellegű is: egyes kommentátorok szerint most csupán annyi történik, hogy a koalíciónak a szenátusban az eddigi három helyett négy külső "csendestársról" kell gondoskodnia a szükséges többség érdekében.

Az elmúlt évek minden egyes hollandiai választásának Európában legnagyobb figyelmet keltő kérdése az, miként szerepel a Geert Wilders vezette idegengyűlölő, főként muszlimellenes megnyilvánulásairól ismert, szélsőjobboldali populistaként emlegetett Szabadságpárt (PVV). Ez a párt 2011-ben először jutott be a szenátusba, és ott rögtön tíz mandátumot szerzett, most azonban az előzetes jelzésekkel szemben - a tartományi tanácsi erőpróba még nem hivatalos eredménye szerint - enyhén visszaesett.

Forrás: MTI