Ellentétek mutatkoznak a szankciós politikában az Európai Unión belül, legalább is ezt állítja az Izvesztyija terjedelmes cikke, amelyben a szerző sorra veszi a közelmúlt politikai történéseit, illetve az előttünk álló hetek várható eseményeit. Egyre több EU tagállam lenne kész a szankciók lazítására, és a kétoldalú kapcsolatok normalizálása irányában tett lépésekre. Hogy erre mégsem kerül sor, annak oka az Egyesült Államok, amely egyre erősödő nyomást gyakorol szövetségeire a konfrontatív retorika fenntartása érdekében. Az Izvesztyiját egyik külügyminisztériumi forrása arról tájékoztatta, hogy Európában komolyan foglalkoznak a kérdéssel, hogy ha a szankciókat nem is oldják fel, újabbakat ne vezessenek be.


Az újság szerint ilyen véleményt fogalmazott meg az orosz vezetőkkel folytatott tárgyalásokon Federika Mogherini, az EU külügyekért és politikai biztonságért felelős főmegbízottja is. Az USA azonban mindent megtesz, hogy fokozza az Oroszországra kifejtett nyomást, küldöttségei végigjárják az Európai Unió tagországait.

Mogherini a március 4-én tartott brüsszeli sajtókonferenciáján úgy nyilatkozott: " Az EU senkivel szemben nem folytat konfrontatív politikát, az együttműködés eszméje nemcsak az unión belül, hanem a határain kívül is érvényesül. Nyilvánvalóvá tettük, hogy az európai partnerség ajtaja nyitva áll Oroszország számára." Igaz, hogy másnap ismét visszatért a fenyegető retorikához: "Az EU fokozni fogja a szankciókat Oroszországgal szemben, ha az ukrán helyzet romlani fog."

Az mindenesetre tapasztalható, hogy az EU országai nem egységesek az új szankciók bevezetése kérdésében. Március 16-án kerül majd sor a külügyminiszterek brüsszeli tanácskozására, ahol komoly vita várható az Oroszországgal szembeni irányvonalat illetően a szankciók támogatói és ellenzői között. Emellett Oroszországnak egyre több támogatója van.

Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt héten hivatalos látogatást tett Moszkvában Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök, az olasz miniszterelnök, és március 10-én megbeszélések kezdődtek Szergej Lavrov és Jose Manuel Garcia-Margallo orosz és spanyol külügyminiszterek között. Anasztasziadisz Putyin elnökkel folytatott megbeszélésein kifejtette, hogy a szankciós politika kárt okoz az uniós tagállamoknak, köztük Nikoziának, amelynek szoros kapcsolatai vannak Moszkvával a katonai-műszaki együttműködés és a turizmus területén.

Matteo Renzi, aki március 5-én első ízben járt Oroszországban miniszterelnökként, a Putyinnal folytatott megbeszélések után a szankciók feloldásának szükségességéről beszélt. Ugyanakkor aláhúzta, hogy az EU és Oroszország viszonya az ukrán válság következtében nagyon bonyolult, és hangsúlyozta, hogy a szankciók bevezetésére az USA nyomására került sor.

Március 3-án már a második EU-s tagállam - Görögország - kérte Oroszországot, hogy részben vonja vissza az oroszellenes európai korlátozásokra válaszul bevezetett gazdasági embargóját. Erről Panaiotisz Szguridisz, Görögország mezőgazdasági fejlesztési miniszterhelyettese beszélt. Korábban hasonló kérést fogalmazott meg Magyarország.

A spanyol külügyminiszter tárgyalásai a két ország bilaterális kapcsolatairól szóltak, de természetesen szóba került az EU és Oroszország közötti dialógus. A spanyol diplomata ugyanakkor, elsőként az EU-tagállamok politikusai közül, beszélt arról is, hogy mekkora veszteséggel jár a szankciós politika a nyugat számára. Spanyolországnak 21 milliárd dollárjába került eddig az embargó.

Az Oroszországgal való konfrontatív dialógus ellenzői között találjuk Robert Fico szlovák miniszterelnököt és Milos Zemant, Csehország elnökét, akik az Oroszországgal való hagyományos kétoldalú kapcsolatok támogatói.

Orosz politológusok, köztük Konsztantyin Zatulin, a FÁK országok intézetének vezetője véleménye szerint a legszorosabb Washingtoni tanácsadók hatására az EU nem fog elindulni a szankciók enyhítésének útján, sőt Amerika ragaszkodik a szankciók fokozásához.

A szankciók kiterjesztését nem fogják elfogadni, véli Zatulin. Ha megkísérlik, akkor, ahogy a Jackson-Vanik törvény sorsa mutatja, nem fognak tudni tiszta politikai helyzetet teremteni, mert mindig lesz olyan valaki, aki megpróbálja megakadályozni az események ilyen irányú fejlődését.

Oleg Nyemenszkíjnek, a stratégiai kutatások főmunkatársának véleménye szerint az is elképzelhető, hogy megvalósuljon egy geopolitikai forradalom, amikor Európa szakít az Egyesült Államokkal, hogy Oroszországgal egyetemben létrehozzon egy "Nagy-Európát."

Ennek a perspektívának az áttekintése azonban szinte lehetetlen. Ha Európa erre az útra lépne, geopolitikai katasztrófát kellene átélnie. Hogy maga a gondolatkísérlet milyen távol van a jelenlegi politikai helyzettől, jól mutatja, hogy Jean-Claude Juncker éppen a napokban vetette fel egy önálló EU haderő felállítását, mivel a jelen helyzetben Oroszország "nem veszi az Uniót komolyan".

Forrás: Sztárklikk