Olyan magyar-osztrák vonatkozású jogvitában fogalmazott meg figyelembe veendő szempontokat csütörtökön a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság, ahol az alapkérdés az volt, miként lehet világosan elhatárolni egymástól két, adott esetben különböző jogkövetkezménnyel járó jogi kategóriát, nevezetesen a "munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő rendelkezésre bocsátását", illetve a kiküldetést.


Az ügy lényege, hogy 2007-ben az Alpenrind nevű osztrák vállalkozás szerződést kötött a magyar Martin Meat céggel, amely vállalta, hogy magyar munkavállalóival hetente 25 marhafelet fog feldolgozni és értékesítésre kész húscsomagokba csomagolni az osztrák cég salzburgi vágóhídjának helyiségeiben.

Az Alpenrind csoportvezetője adott útmutatást a Martin Meat csoportvezetőjének azt illetően, hogy milyen húst kell feldolgozni és hogyan. Ezt követően a Martin Meat csoportvezetője szervezte meg e munkavállalók munkáját, akiknek utasításokat adott. Az Alpenrind az elvégzett munka minőségét ellenőrizte. A Martin Meat által nyújtott szolgáltatások után járó díjazás a feldolgozott hús mennyiségének függvénye volt. E díjazás csökkent a feldolgozott hús elégtelen minősége esetén.

A Martin Meat a szerződés megkötése előtt jogi tanácsadást kért arra vonatkozólag, hogy az általa végezni kívánt tevékenység nem esik-e az unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok vonatkozásában a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását illetően Ausztria által elrendelt átmeneti korlátozások hatálya alá. Jogi tanácsadói azt a tájékoztatást adták, hogy a kérdéses tevékenységre nem vonatkoznak az említett korlátozások.

Az osztrák hatóságok azonban 700 ezer euró összegű bírsággal sújtották az osztrák vállalkozást, mivel álláspontjuk szerint számára a magyar cég munkaerőt bocsátott rendelkezésre, amire vonatkoznak az átmeneti korlátozó rendelkezések, és ezért a magyar munkavállalóknak foglalkoztatási engedélyre lett volna szükségük. Az osztrák és a magyar cég megállapodása alapján a bírságot ez utóbbinak kellett viselnie.

A magyar vállalkozás ezután kártérítési keresetet indított a jogi tanácsadói ellen a hibásnak bizonyult jogi tanácsokból eredő kárának megtérítése iránt. Az ügyben eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság azt akarta megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a jelen esetben munkaerőnek az átmenti rendelkezések által tiltott rendelkezésre bocsátásáról van-e szó, vagy pedig kiküldetésről, amelyre főszabály szerint nem vonatkoztak az átmeneti rendelkezések.

Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak a feladata annak értékelése, hogy a jelen esetben munkavállalók rendelkezésre bocsátásáról vagy kiküldetésről van-e szó. Ezen értékelés során - mondta ki a luxembourgi ítélkező fórum - minden olyan tényt figyelembe kell venni, amely arra utal, hogy a munkavállalónak a fogadó tagállamba való kihelyezése azon szolgáltatásnyújtás tulajdonképpeni tárgyát képezi-e, amelyre a kérdéses szerződéses jogviszony vonatkozik.

Az Európai Bíróság szerint az adott esetben bizonyos körülmények arra utalnak, hogy nem a kihelyezés a szóban forgó szolgáltatásnyújtás tulajdonképpeni tárgya. Ilyen körülmény például, hogy a szolgáltatásnyújtó viseli a szerződésben megállapított szolgáltatás nem megfelelő teljesítésének a következményeit. Szintén ilyen körülmény, hogy a szolgáltatásnyújtó szabadon határozhatja meg, hány munkavállalónak a fogadó tagállamba való kiküldését tartja hasznosnak.

A luxembourgi ítéletből kitűnik, hogy vannak olyan körülmények is, amelyek más irányba mutathatnak. Ilyen például az, hogy a szolgáltatást megrendelő vállalkozás a szolgáltatás szerződésszerűségét ellenőrzi, illetve általános jellegű utasításokat adhat a szolgáltatásnyújtó vállalkozás munkavállalóinak. Ez utóbbi körülmények azonban - olvasható az ítéletben  - önmagukban még nem engednek arra következtetni, hogy munkaerő rendelkezésre bocsátásáról lenne szó.

Az Európai Bíróság tehát nem vállalta át a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól az összes releváns körülmény mérlegelésének a felelősségét, de egyes körülményekkel kapcsolatban olyan megállapításokat tett, amelyek alapján a jogi helyzet értelmezésekor a mérleg nyelve nem a munkavállalók rendelkezésre bocsátása, hanem inkább a kiküldetés felé látszik billenni.