Amióta több mint 7 milliárdan népesítjük be ezt az apró kis bolygót a „fenntarthatóság” divatszóvá vált. Nem utolsó sorban azért, mert amit teszünk az majd mind fenntarthatatlan hosszú- közép- és még rövidtávon is. 
Éppen ezért hatalmas élvezettel szoktam végignézni Amerika lelkes barátját, Heller Ágnest az aktuális TV csatornán, akinek minden mondanivalójából az derül ki, hogy Amerika aztán igen, ott van demokrácia, ott tökéletesek a politikusok, szélsőségek nincsenek és az antiszemitizmus ismeretlen fogalom (naná mert filoszemiták) Nem csoda, mert amikor Heller Ágnes Amerikában van, nem nyitja ki a szemét, és a 40-50 éves emlékeiből él. Mint a Bourbonok, semmit se tanul, semmit se felejt. Amerika, ami alatt természetesen az USA-t értjük, a valóságban 30 év óta folyamatosan és megállás nélkül fasizálódik. Egyre több bizonyíték szerint, a kormány előzetes tudtával, ha nem aktív közreműködésével bekövetkezett ikertorony rombolást kihasználva, a terrorizmus elleni harc nevében, a Kongresszus, Bush elnököt felhatalmazta, hogy rendeletekkel irányítson és akkor és úgy fordítson hátat az alkotmánynak, ahogy kedve tartja. Történelemből világ életemben bukásra álltam, de valami hasonló dolog történt az ókori Rómában, Cézár idejében is. Persze nagy vonalakban mindegy, hogy egy országot császár, király, miniszterelnök, vagy éppen egy diktátor irányít. Pinochet diktátor volt, de Chillét gazdaságilag felvirágoztatta. Nálunk viszont 26 éve van demokrácia, ami alatt különböző miniszterelnökök lavírozták  a teljes csőd felé az országot. – De most éppen nem erről akarok értekezni.

Témám lényege, hogy Amerika versenyautó sebességgel rohan bele a fenntarthatatlanságba. Fiskális hiánya csillagászati, átlagember képességeivel fel se fogható. Egészségügyi ellátó rendszere botrányos, mást ne mondjak 50 millió állampolgárnak semmilyen biztosítása nincs. Ezek az emberek, ha valami bajuk történik, megdögölhetnek az árok szélén. Az illegális bevándorlók száma tíz milliókra rúg. Katonai túlnyújtózkodása felülmúlik minden ésszerűség határán. A felsoroltak következményei megtalálhatók a Római birodalom bukásának okai között: az erkölcsi értékek romlása, a civil társadalom szétzüllesztése, a katonai erő öntelt túlértékelése, a csapatok erejének idegenben történő szétforgácsolása, és a központi hatalom mindent elsöprő túlköltekezése.

Az már rég nem kétséges senki előtt, hogy a kétpólusú világ összeomlása után, vagyis amikor a Szovjetunió bedobta a törülközőt, Amerika úgy döntött, hogy világuralmi birodalmat épít ki magából. Ennek első számú eszköze a fejlett hadiipar volt és a fegyverkezésre költött dollár trilliók. [Csak úgy zárójelben, Amerika egy évben többet költ fegyverkezésre, mint a világ többi országa együttesen.] Ja igen, és a hadseregét nem hezitált bevetni a legönzőbb érdekei érvényesítése mellett sem. Amerika a demokráciáról prédikál, és a demokrácia megteremtése céljából, altruistának feltüntetve magát, megszáll egy-egy országot és iparkodik ott létrehozni egy amerikai bábkormányt vagy éppen diktatúrát (mely esetben egy kicsit félreteszi a diktatúrákkal szembeni ellenszenvét). Csak úgy a visszaemlékezés kedvéért felsorolom azokat az országokat, ahol Amerika katonai erejével beavatkozott a II. világháború óta. Ne lepődjetek meg, ha a lista egy kicsit hosszúra sikerül: Korea, Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Kuba, Dominikai Köztársaság, Afganisztán, Nicaragua, Guatemala, El Salvador, Libanon, Granada, Irak, Panama, Kolumbia, Szomália, Bosznia, Kosovo, Szerbia, Haiti, Afganisztán (másodszor), Irak (másodszor), Líbia, Szíria. Plusz titkos beavatkozások: Irán, Guatemala, Chille, Pakisztán. Ezeken a földrajzi helyeken mindenütt amerikai katonák fegyverrel harcoltak kizárólag amerikai érdekekért. Igen, így működik egy birodalom. Csakhogy a birodalom sikereiből a társadalom nem egyformán profitál. A szegény negyedek gyermekeivel töltik fel a hadsereg emberanyag szükségletét. Ezeket, a hazafiságról papolva, kikiáltják a demokrácia harcosainak, és ezerszámra küldik a halálba. Az iraki háború eddig közel 4800, az afganisztáni pedig 2860 fiatal életébe került. Több mint 30.000 vált egy életre nyomorékká és százezres nagyságrendű a pszichiátriai kezelésre szorultak száma. A veteránok pedig évente százas nagyságrendben követnek el öngyilkosságot a nagyfokú kognitív disszonanciájuk miatt, ami abból fakad, hogy előbb vagy utóbb rádöbbennek micsoda feloldhatatlan különbség van a betáplált hazafiság és a gyilkos valóság között.

Ebben persze nincs semmi új. Az I. világháborúban a német munkások elmentek harcolni a Császárért (nem a Krupp művekért). A II. világháborúban a magyar parasztfiú Erdély visszacsatolásáért (ahol az úri osztály elvesztett birtokai voltak). A zsidóbarát Amerika pedig a német gyárakat bombázta, nem pedig a haláltáborokba vezető vasútvonalakat, ne adj isten a krematóriumokat. Most azonban van egy apró különbség. A játék elkezdett rámenni a középosztály bőrére is. Az uralkodó elit nem elégszik meg a „proletáriátus kizsákmányolásával” [ha most röhögni lenne kedved, akkor elárulom, hogy nyugaton Marx kezd újra divatba jönni], kielégíthetetlen mohóságával a közép, sőt a felső középosztály vagyonára is rá kívánja tenni a kezét. Az Amerikai Birodalom kényurainak étvágya kielégíthetetlen. Minden külpolitikai lépés a katonai-ipari komplexus rövidtávú érdekeit szolgálja. Szellemi képességük nem terjed tovább a paraziták szellemi képességénél. Addig rágják, zabálják a gazdatestet, amíg halálba nem kergetik, ami egyben a paraziták halálát is jelenti.

Miközben a fasizálódás folyamatban van. Hol vannak már Amerika demokratikus értékei, kedves Heller Ágnes, Avar János, Bolgár György és a többiek? Bush elnök pontosan tudta, hogy Irakban nincs atomfegyver, mégis ezzel a hazugsággal tette elfogadhatóvá megtámadását. A demokratikus normákat szem előtt tartó, az alkotmány szellemében dolgozó, magas rangú állami tisztségviselőket felváltotta parancsait hűen teljesítő bábukkal. Bush az útjában álló törvényeket egyszerűen átlépte és Obama szorosan halad a nyomdokában. A nemzetközi szerződéseket megszegik. Az angolszászjog egyik pillérét a „habeas corpust” ignorálják, az emberi jogok kartájából viccet fabrikáltak, bárkit lehallgathatnak és bárkit letartóztathatnak és határozatlan ideig fogva tarthatnak bírói eljárás nélkül. Feltételezett terroristákat, beleértve saját állampolgárait, az inkvizíciót felidéző kínzásoknak alávetve hallgatnak ki. Saját törvénytelenségeiket bizonyító elektronikusan rögzített adatokat megsemmisítenek. És mindezeket a „mainstream média” vagyis a tömegkommunikációs eszközök elhallgatják. Mi több, az amerikai hírbázisból származó manipulációkat a magyar tömegkommunikáció kritika és megfontolás nélkül átveszi. Ami elhangzik a CNN vagy FOX NEWS adásain, azt egy félórán belül Magyarországon is látni és hallani lehet.

Amerika brutálisan arrogáns hatalmi törekvései idehaza is kitapinthatók, de senkinek se tűnik fel. Az amerikai nagykövet a világ legtermészetesebb hangján jelenti ki, hogy „Amerika elvárta, hogy Magyarország elismerje Koszovót” Elvárta? Mi van, ha nem ismerjük el, mondjuk azért, mert törvénytelen és a vajdasági magyarok nagyon megfizetnének érte, lebombáznak minket is? Milyen alapon kifogásolja, egyáltalán miért szól bele gazdasági döntéseinkbe például a „Déli áramlat” ügyében? Milyen alapon kötelez minket arra, hogy az afganisztáni és iraki háborúba magyar katonákat küldjünk? A NATO egy védelmi szövetség. Lényege, hogy bármelyik tagország ellen indított támadás esetén az összes többi a segítségére siet. Tudtommal se Irak, se Afganisztán nem támadott meg egyetlen NATO tagállamot se. Amerika támadta meg mind a kettőt, vélt vagy feltételezett amerikai érdekek miatt.

És akkor elérkeztünk az események végéhez. Irán lebombázása, megtámadása szintén, mindenféle megállapodás ellenére, egy vélt amerikai érdek. Addig-addig marad napirenden, amíg be nem következik. A Római Birodalom eltűnt a Föld felszínéről, de nem vitte magával az egész világot. Az Amerikai Birodalom is el fog tűnni a Földről, de könnyen lehet, hogy viszi magával az egész világot.