Francois Hollande és Angela Merkel nemsokára újra javasolni fogja, hogy az Európai Unió vezetői hosszabbítsák meg az Oroszország elleni szankciókat. A gazdasági korlátozásokról nem demokratikus úton döntenek, hanem a német vezető ajánlását kell elfogadja minden európai ország.
Francois Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár nemsokára újra javasolni fogja a szankciók meghosszabbítását, melyekről időközben kiderült, hogy jelentős gazdasági károkat okoztak az európai országoknak. Miközben az európai országok komolyan vették a Moszkva ellen hozott gazdasági korlátozások betartását, az amerikai cégek átvették európai vetélytársaik helyét az orosz piacon.

Az utóbbi hónapok során azon országok vezető politikusai, melyek a szankciók közvetlen elszenvedői voltak, egy új álláspontot kezdtek képviselni, mely szerint a szankciókat nem szabad automatikusan meghosszabbítani, ehelyett érdemi vitát kellene folytatni azok hatásáról – továbbá vizsgálni kellene, hogy kifejtették-e az elvárt hatást, és milyen következményekkel jártak az európai országok gazdaságára nézve.

Osztrák sajtó: az amerikaiak átverték Európát a Moszkva elleni szankciókkal

Egy osztrák lap szerint az Amerikai Egyesült Államok sulykolta leginkább az Oroszország elleni szankciók szükségességét, de eközben Európa szenvedi el annak veszteségeit, az amerikaiak pedig tovább üzletelnek Oroszországgal. Európát gyengíti, Amerikát erősíti a szankcióháború.

A Kurier osztrák napilap hasábjain megjelent publicisztika szerint Washington amiatt ragaszkodott az Oroszország elleni szankciókhoz, mert tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államokat nem érintik annak hatásai. Ellentétben a törvénytisztelő európaiakkal, az amerikai üzletemberek megtalálták az alternatív módokat arra, hogy továbbra is üzletelhessenek Oroszországgal, miközben Európa kolosszális veszteségeket szenved el.

Bár a szerző a nyugati országok médiájának fősodrában elfogadott állításokra épít (“az orosz gazdaságnak súlyos csapást jelent az alacsony olajár és a szankciók együttese”, “Moszkva engedményeket tesz Ukrajnában”, az orosz politikai rendszert pedig az emberi jogok sértése miatt bírálja), a publicisztikában emellett megjelennek olyan állítások is, melyek a szankcióháború első évében az osztrák sajtóban nem nyertek teret, ennél fogva új nyitási irányt jelentenek. A szerző kijelenti, hogy a világ országainak szüksége van Oroszországra a szíriai válság rendezéséhez (elfogadja az orosz katonai beavatkozást), és az ukrán válság kapcsán említi, hogy a NATO egy gyűrűt képez Oroszország körül, ami az ukrajnai konfliktussal szorosabbra záródott.

Martina Salomon emellett hangsúlyozza, hogy az Oroszország elleni szankciók fenntartása semelyik félnek nem érdeke, hiszen minden, a szankciók és ellenszankciók által érintett országnak komoly csapást jelentenek ezek a gazdasági korlátozások. Példaként említi, hogy az ezirányú osztrák export 2015-ben 40%-kal csökkent. Reinhold Mitterlehner gazdasági miniszter kedden Moszkvába utazik, a találkozó eredményei pedig fontosak lehetnek a szankciós politika jövője szempontjából.

A szerző eközben felhívja a figyelmet arra, hogy éppen az az ország sulykolja leginkább az Oroszország elleni szankciók fenntartásának szükségességét, amit legkevésbé érintenek annak gazdasági következményei: az Amerikai Egyesült Államok. Martina Salomon szerint, miközben Európa az Egyesült Államok szankciós politikáját követve veszteségeket szenved el, az amerikaiak gond nélkül tovább üzletelnek Oroszországgal. A szerző szerint ennek eredményei olyannyira nyilvánvalók, hogy az Amerika-ellenesség fokozódásához fognak vezetni Európa-szerte.