A populizmus évében a higgadtságot díjazták a befolyásos európaiak rangsorában.
A Politico magazin ebben az évben is elkészítette a 28-as listáját azokról az európai figurákról, akik a szerkesztőség álláspontja szerint hatással lehetnek az életünkre 2017-ben. Tavaly Orbán Viktor végzett az élen, azzal az indokkal, hogy a nyugati világban ő „a nacionalista politika márkájának divatdiktátora”. És láss csodát 

2016-ban nyakunkba szakadt a brexit, berobbant Donald Trump, és sorra buknak az eddig bevált sormintát mantrázó úgynevezett mérsékeltek.

Az önmagában nem elég a listára kerüléshez, hogy valaki egy erős országot vezet – Angela Merkel például hiányzik róla –, az sem árt, sőt előny, ha valaki kilóg a megszokottból. Már csak azért sem, mert a neveket a Politicónál az olvasói ajánlásokból válogatták és rangsorolták.

A lista élén ezúttal London első muszlim polgármestere, Sadiq Khan végzett, pontosan az Orbánéval ellentétes megfontolásból: a populizmus által leuralt 2016-ban az ő meglepetésszerű májusi megválasztása már-már üde színfoltnak számít.

A bevándorló pakisztáni buszsofőr fia ráadásul középre tartó liberális politikájával saját környezetéből, a Munkáspártból is kitűnik, a Labourt ugyanis momentán „egy múlt századi csodaszerekkel házaló nyugdíjas radikális” (Jeremy  Corbyn – V.Sz.) vezeti. Ezenkívül London, írják, Európa legkozmóbb helye, kivonata annak, amivé Európa lenni szeretne – az az Európa, amihez Khan városa elsöprő többséggel ragaszkodott, de ugye Nagy-Britannia sem csak a fővárosával egyenlő.

Hasonló megfontolásból került a listára Soros György, akit a 10. hellyel díjaztak. „80-as éveire visszakerült az ideológiai frontvonalra, mert a nacionalisták az ellen a nyílt társadalom ellen harcolnak, amire ő a vagyonát költötte. (…) Még ha a befolyását sokszor el is túlozzák, erős jelképe egy bizonyos fajta liberalizmusnak. Csodálják a baloldalon, a jobboldal nacionalista peremein pedig megvetik, olyan retorikával, amibe nem nagyon kell beleképzelni az antiszemitizmust. A harc különösen erős a szülőhazájában, Magyarországon” – így a Politico laudációja.

A populizmus ettől persze még nem kopott ki a rangsorból, a második helyen az elmúlt évek németországi tartományi választásain rendre rekordokat döntő Alternatíva Németországnak (AfD) elnöke, az eredetileg vegyész – de a gyógyszerét bármilyen keményebb újságírói kérdéstől elgurító – Frauke Petry végzett, míg a negyedik helyre Orbán Viktor lengyel csodálója, Jaroslaw Kaczynski futott be. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke becenevét – „a (parlamenti) patkóból irányító” – azzal a nyílt titokkal érdemelte ki, hogy bár kormányzati pozíciója nincs („csak egy a 460 Szejm-képviselő közül”), még sincs ma Lengyelországban olyan lényeges kérdés, amiben nem ő mondja ki a végső szót: „Budapesti szövetségesével együtt ő vezeti establishment-ellenes dandár keleti szárnyát.”

Az idei Politico-rangsorba 11 nő és 17 férfi került; a magyar füleknek közülük Recep Tayyip Erdogan török elnök (7.), Federica Mogherini uniós külügyi főképviselő (8.), Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter (12.), Dalia Grybauskaite litván államfő (13.), netán Csehország oligarcha-pártelnök-médiatulajdonos pénzügyminisztere, Andrej Babis (20.) csenghet ismerősen.