Egész Németországot megrázta a freiburgi rémtett, egy 17 éves lány megerőszakolása és meggyilkolása, főleg amikor a hónap elején kiderült, hogy a bűncselekmény gyanúsítottja egy afgán menekült fiú. Az egész nyilván újranyitotta a kölni szilveszter óta zajló vitát, hogy a migránsok vajon veszélyt jelentenek-e az európai nőkre. Különös tekintettel arra, hogy a lány amúgy segített menekülteknek, az édesapja pedig magas rangú brüsszeli tisztviselő, és még a lány temetésén is gyűjtöttek egy menekülteket segítő szervezetnek. De az ügynek a fentieken kívül is van három érdekes aspektusa.
Egyrészt megint kiderült, hogy Németországnak (Európának) fogalma sincs, kiket is fogadott be. A gyanúsított, az afgán Hussein a német rendőrség adatai szerint jelenleg 17 éves és 2015-ben érkezett Németországba felnőtt kísérő nélküli fiatalkorúként. Ám a legfrissebb információk szerint ugyanő már követett el erőszakos bűncselekményt, amikor a görögországi Korfu szigetén 2013-ban megtámadott és kirabolt egy húsz éves lányt, aki csak súlyos sérülésekkel élte túl a találkozót. Amikor a görög rendőrök őrizetbe vették Husseint, 17 évesnek vallotta magát. Az elmúlt három évben tehát egy napot sem öregedett, ami azért is irigylésre méltó teljesítmény, mert a görög rendőröknek már akkor is idősebbnek tűnt a koránál, csak nem tudták ezt a sejtésüket bizonyítani.

Egyelőre a történet elég zavaros, nem tudni például, hogy a fiú, aki a görög bíróságtól tíz évet kapott, hogyan került szabadlábra, szóval még bármi kiderülhet, ráadásul még a freiburgi esetben sincs ítélet, csak gyanú.

De az azért biztos, hogy a német hatóságok úgy öleltek keblükre és közvetítettek ki valakit egy befogadó német családnak, hogy nem tudták, nem jelent-e veszélyt a környezetére.

És az is biztos, hogy éppen néhány napja közölték egy több száz fős vizsgálat után dán orvosszakértők, hogy a Dániában menedéket kérő, kísérő nélküli, magukat kiskorúaknak vallók túlnyomó többsége idősebb 18 évesnél.

Aztán az ügy nyomán fény derült a DNS-mintákkal kapcsolatos furcsa német szabályozásra is. Miközben ugyanis a német jogszabályok lehetővé teszik, hogy a tetthelyen talált nyomokat összevessék egy konkrét személy mintáival, azt nem engedik meg, hogy általános megállapításokat vonjanak le a mintából.

Vagyis hiába lehetne a minta alapján megállapítani az illető szemszínét, hajszínét vagy éppen etnikumát, a rendőrségi labor ezt egyszerűen nem vizsgálhatja, egyedül azt nézhetik meg, hogy férfiről vagy nőről van-e szó.

Emögött nyilván az a jogos félelem áll, hogy ne lehessen egész népcsoportokat meggyanúsítani, de az eredmény az, hogy a politikai korrektség nehezíti a nyomozók munkáját, és akár futni engedhet egy gyilkost.

És végül, a német fősodratú média megint nem úszta meg sértetlenül az esetet. Az első számú német közszolgálati híradó, a Tagesschau ugyanis nem számolt be sem a gyilkosságról, sem a gyanúsított őrizetbe vételéről. Ráadásul a főszerkesztő ahelyett, hogy elismerte volna a hibát, közölte, hogy nagyon is helyesen jártak el, mert „nem tudunk és nem is akarunk az évi körülbelül háromszáz gyilkosság mindegyikéről beszámolni.”

Amit persze óriási felháborodás fogadott, hiszen ez a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem egy átlagos emberölés. Így hiába, a többi nagy médium nem hallgatta el sem a bűntényt, sem azt, hogy a gyanúsított egy kiskorú afgán menekült, a német populista jobb által kedvelt Lügenpresse elnevezés megint ráégett a német sajtóra.