December 19-én hétfőn este nyolctól a késő éjszakai órákig a három vezető német tévécsatornán, a ZDF-en, az RTL-en és a SAT. 1-en folyamatosan követtem a berlini merényletről szóló tudósításokat. Aztán gyötrelmeim végén azt állapítottam meg, hogy milyen nagy költő is Vörösmarty Mihály, és hogy parafrazált formában mi mindenre nem alkalmas a Szózat első sora: Hazudnak rendületlenül. Mentségemre csak annyit, hogy a szent szavak kiforgatását annak idején még Arany János is megcselekedte imigyen: Hasadnak rendületlenül légy híve, ó magyar!
Szóval a német bérbohócok a nagy tévécirkuszokban egészen az igazság órájának eljöttéig hazudtak rendületlenül. Először a hülyét játszották, azzal kábítva a mindenre vevő német nyárspolgárt, hogy csakis baleset történhetett, hiszen a rendőrség át sem vizsgálta a karácsonyi vásárba valószínűleg műszaki hiba miatt vagy emberi gondatlanságból belerohant és végül a Budapester Strassén landolt kamiont, amelyben egy rendes merényletkor azonnal robbanóanyagot szoktak keresni. Aztán a balesetben az egyik vezető meghalt, a másik pedig, aki éppen a volánnál ült, nyilván félelmében menekült el a felelősségre vonás elől. A szemfényvesztő mutatvány közben ameddig lehetett, mindhárom csatornán, különböző intenzitással, makacsul ragaszkodtak az egy halálos áldozat elméletéhez, ami egy ilyen sajnálatos esetben ugye nem is olyan sok, a sérültek számát pedig a német nyelv gazdag szókészletét felhasználva próbálták megadni: legfeljebb néhány vagy kevés számú sebesültről akartak tudni, amikor már minden hírforrás legalább ötvenről beszélt, és kilenc halottról tudott. A meggyilkolt sofőr lengyel származása és a kamion vágóképekkel többszörösen igazolt lengyel rendszáma újabb fordulatot hozott a bohózatba. Ezekbe a tényekbe úgy kapaszkodtak bele, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba, és akinek füle volt a hallásra, szeme a látásra, az a sejtelmes megjegyzésekből minden további nélkül a kormányon lévő lengyel rezsimre asszociálhatott.

Szóval hazudtak rendületlenül. Amikor a műsorvezetők a jó meleg stúdióban, a helyszíni tudósítók pedig a vásárban fagyoskodva végképp kifogytak a szuszból, segítségül hívták a különféle rendű és rangú terrorszakértőket, biztonságpolitikai szakértőket, akik követhetetlen szakzsargonban még rátettek egy pár lapáttal a sok halandzsára, és ők is hazudtak rendületlenül.

A bérbohócokat a politikai pojácák követték. Elsőként a legilletékesebb, Michael Müller, Berlin főpolgármestere. Ő is hazudott rendesen, a konkrétumot, számokat, a terrorista, a terrorizmus, a menekült, a merénylet és az ehhez hasonló csúnya szavakat úgy kerülgette, mint macska a forró kását, úgy iszonyodott tőlük, mint ördög a szentelt víztől. Majd jött Angela Merkel kancellár szóvivőjének nyilatkozata, amely valóságos áttörést jelentett a hazugság falán, hiszen dodonai kétértelműséggel azt fejtegette, hogy vagy merénylet történt, vagy baleset, de még nem világos minden. Nem tudni például, hogy az elfogott gyanúsított afganisztáni-e vagy pakisztáni. Márpedig az egyáltalán nem mindegy, addig nem ítélkezhetünk könnyelműen.

Aztán kedden, december 20-ára virradóra minden világos lett, de csak egy kis időre. Napközben ugyanis kiderült, hogy a kalandos körülmények között elfogott személynek egyáltalán nem a nacionáléjával van gond, hanem azzal, hogy nem ő a tettes. Délután Angela Merkel a szocialista belügyminiszter, külügyminiszter és főpolgármester társaságában fehér rózsákat helyezett el a merénylet helyszínén, majd istentiszteleten vett részt a tőszomszédságban lévő Vilmos császár emléktemplomban, és beírta nevét a részvétnyilvánításra kitett könyvbe. Ide a szocialista triumvirátus már nem kísérte el, be kellett érnie Gauck államelnökkel és Lambert parlamenti elnökkel.

A nagy nevek mellett az áldozatok, a halottak és sebesültek mind név nélkül maradtak. Ám azután kiderült, hogy a halálkamiont a büntetett előéletű szélsőséges iszlamista, a tunéziai származású Anis Amri vezette, akit tűzharcban olasz rendőrök végül lelőttek. A további szakmai felvilágosításért azonban a német rendőrségnek Magyarországhoz kell fordulnia, ott is az ATV-hez, az ATV-ben pedig az Egyenes beszéd műsorvezetőnőjéhez. Ez a hírhedt személyiség ugyanis december 20-án este egy magyar biztonságpolitikai szakértővel együtt arra a zseniális következtetésre jutott, hogy miután a merő rasszizmusból gyanúsított pakisztáni vagy afganisztáni menekült ártatlannak bizonyult, az elkövetőt valószínűleg német jobboldali politikai körökben (!) kell keresni.

Mit mondjak? Ez a bohózat messze felülmúlja a hétfő esti német tragédiát.