Nagyívű változásokat javasol a német belügyminiszter, hogy országa képes legyen kezelni a „terrorizmus és a menekültáradat miatti kihívásokat.” Eső után köpönyeg, szól egyszemélyes kutatóintézetem gyorselemzése.
A szövetségi állam jogkörének kiterjesztését javasolja a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent írásában Thomas de Maizière német belügyminiszter, mivel szerinte „a szövetségi állam jelenleg nem képes az olyan országos szintű katasztrófák kezelésére, mint a december 19-i berlini terrortámadás.”

Az MTI által ismertetett szöveg szerint a belügyminiszter:

- teljes mértékben a szövetségi állam hatáskörébe vonná az alkotmány védelmét
- bővítené a szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) jogkörét is: tervei szerint a BKA kezdeményezhetné például a kitoloncolási őrizet elrendelését
- javasolja, hogy a szövetségi állam jogkörét bővítsék ki az elutasított menedékkérők kitoloncolása terén; í menedékkérelmekre adott elutasító határozatokat így „közvetlenül végre lehetne hajtani”
- központokat hozna létre repülőterek közelében, ahol – átvéve a felelősséget az egyes tartományoktól – a kitoloncolásra váró külföldieket gyűjthetnék össze németországi tartózkodásuk utolsó napjai, illetve hetei idejére

Komoly, németesen precíz, felelősségteljes javaslatcsomag. Apró szépséghiba, hogy az állam olyan problémahalmazt akar megoldani, amelyet maga állított elő a kapuk tágra nyitásával. Ennek megfelelően borítékolható az új rendszer működésképtelensége, majd újabb javaslatok születése.

Ugyanis nemcsak az a baj, hogy a menedékkérők hullámában terroristák is elrejtőztek. Hanem az is, másfél millió beérkezett migráns olyan elképesztő leterheltséget jelent a német államnak, amellyel még a világ leggazdagabb országa is képtelen megbírkózni.

Jó példa erre a berlini merénylő Anis Amri, akinek veszélyességét a marokkói titkosszolgálat kétszer is jelezte, maguk a német hatóságok is megfigyelték, de aztán egyszerűen nem jutott rá kellő figyelem és energia.

De Maizière tervének további problémája, hogy a menekültstátusra nem jogosultak kitoloncolása nem csak azért akadozik, mert a kiutasítottak jelentős része egyszerűen felszívódik. Hanem azért is, mert a még nagy nehezen repülőre ültetett személyeket sem akarják visszafogadni – ahogy ez történt például Pakisztán esetében.

Mire a kiutasítottak természetesen ismételten Németországban kötnek ki, s kezdődik minden elölről.