Az amerikai digitális biztonsági szakemberek szerint az oroszok hatoltak be a Demokrata Párt, valamint Hillary Clinton kampány-főtanácsadójának, John Podestának e-mailjeibe, és ezeket a WikiLeaks segítségével nyilvánosságra hozták. Ezzel egy külföldi állam beavatkozott az amerikai választási folyamatba. Trump ebben kételkedik, politikai motivációt lát a háttérben, ami elnökségének legitimitását igyekszik aláásni. Azzal érvel, hogy 2003-ban, az iraki háború megindításakor is politikai célokra használták a CIA-t, amikor a nem létező tömegpusztító fegyverek létét kellett bizonygatniuk.
Az orosz hackertámadás megosztja az amerikai politikai életet. Trump és hívei erős fenntartásokkal kezelik, míg nemcsak a demokraták, hanem saját pártja, a republikánusok vezetői is a hírszerzők mellett állnak, és az orosz veszélyre figyelmeztetnek.

A feszültséget fokozza, hogy Trump a WikiLeaks vezetőjére Julian Assange-ra hivatkozik, aki állította, hogy nem az oroszoktól kapták az anyagot. Akár egy tinédzser is feltörhette a demokraták weboldalait, mondta. Tudni kell, hogy a WikiLeaks alapelve, hogy a forrásról nem beszélnek. Ezt ezúttal áthágta Assange.

Szinte mindenki felháborodott, hiszen a hollywoodi ultrabalosokon – Oliver Stone, Sean Penn, Michael Moore ¬–  kívül, a WikiLeaks-vezetőt szinte mindenki Amerika egyik legnagyobb ellenségének tartja. 2012-ben maga Trump is gyalázatos alaknak bélyegezte, akinek kijárna a halálbüntetés. „Julian Assange nem barátja az Egyesült Államoknak. Balos aktivista, aki egy bűnszövetkezetet működtet egy Amerika-ellenes kormány nagykövetségén. Nem a konzervatív hősök panteonjában, hanem a börtönben a helye” – véli George W. Bush egykori beszédírója. A Képviselőház elnöke, Paul Ryan Putyin bábjának és tolvajnak nevezi Assagne-t, aki rengeteget ártott az amerikai nemzetbiztonságnak. A hírszerzés vezetője hiteltelen figurának tartja.

Az ausztrál internetes aktivista, Julian Assange 2006-ban hozta létre a WikiLeakset, a hatalom bűneit feltáró csoportot. A hagyományos sajtóval ellentétben nem megszűrt tudósításokkal, hanem eredeti dokumentumokkal akartak dolgozni. A névtelen források által „ellopott titkokat” azután feltették a honlapjukra, ahol mindenki hozzáférhetett. 2010-ben az afgán, majd 400 ezer dokumentummal alátámasztva az iraki háborút leplezték le. A csoport 2011-ben az amerikai diplomata-táviratok kiadásával hozta kellemetlen helyzetbe Washingtont, Julian Assange pedig nemzetközi sztár lett. 2011-ben Svédországban két hódolójával szexuális kapcsolatba került. A bántalmazás miatt feljelentő nőket CIA- ügynököknek mondta, és a svédországi kihallgatás elől Ecuador londoni nagykövetségére menekült 2012-ben; azóta is ott él.  Assange még száműzetésében is tört borsot az amerikaiak orra alá, amikor elintézte Edward Snowden Oroszországba menekülését.

Assange mindig is dicsérte Vlagyimir Putyint, az orosz demokráciát példamutatónak találta. Rendszeresen szerepel az orosz állami televízióban, a WikiLeaks pedig soha nem hozott nyilvánosságra orosz anyagot.

Csütörtökön John McCain republikánus szenátor vezetésével szenátusi meghallgatást tartottak, ahol a hírszerzők megerősítették az orosz kibertámadást. A szenátorok bírálták az Obama-kormányt, amelynek ideje alatt Amerika lemaradt az oroszokkal szembeni propagandaháborúban. Míg Washington még mindig a Szabad Európa Rádiónál tart, addig Moszkva a legmodernebb digitális eszközökkel gyakorol befolyást, ennek hatása különösen érezhető Kelet-Európában – az amerikai szenátorok szerint. Lindsey Graham republikánus szenátor például erőtlennek tartotta az Obama által kiszabott büntetést, a 35 orosz diplomata kiutasítását, maga Trump pedig a Twitteren párfordult, mondván, már nem hallgat Assange-ra, és rajongója az amerikai hírszerzésnek, de átszervezéseket ígért.

Közben Obamát és Trumpot is tájékoztatják a hírszerzők az orosz kérdésről, jövő héten pedig nyilvánosságra hozzák a jelentéseik nem titkosított változatát: az orosz kérdés tehát korántsem zárult le.